A Húsvét

Nagypéntek után itt Svédországban is igaziból is tavasziasra fordult az időjárás, volt 12-13 fok árnyékban! Végre le lehetett venni a télikabátokat, Alex overál és csizma nélkül már-már túl gyorsan is közlekedik az udvaron, nem lehet nagyon félrenézni, mert eltűnik egy szempillantás alatt.

Szomabton itthon volt sütés-főzés, tojásfestés, így aztán vasárnap és hétfőn csak pihengettünk. Adrinak meg ezután kezdődött igazából a tavaszi szünet, egy hétig itthon volt még (irigykedtünk is rá, mikor reggelente Alexal elindultunk "munkába").

A márványozott húsvéti tojások

Gyerekek a teraszon

Húsvéti hajókázás

Itt kint már a Nagypéntek is pirosbetűs ünnep így csütörtök délután elmentünk egy 22 órás hajókázásra a Cinderellával. Jól sikerült, bár az időjárás akkor még nem volt a legjobb, esett is kicsit az eső pénetken és borús idő volt, de legalább nem fújt a szél, így a nagy hajó sem imbolygott. Alex is jól viselte, jól aludt és jól is evett, egyszerűen mindent meg akart kóstolni a mi tányérunkról is, nagyon bátor, maximum másodszor már nem nyúl érte vagy nem nyitja ki a száját.

Itt a tavasz

Tudom, hogy Magyarországon ez már lezajlott, rég kinyílt a hóvirág, de itt tegnap láttunk először. Amúgy az idei tél igazán enyhe volt, egyszer volt nagyobb hó (még lapátolni sem kellett), január eleje volt hideg (-10 fokok). Megállapítottuk, hogy mióta itt lakunk (március 4-én volt 8 éve), egyre enyhébbek a telek.

Meglepetés 2- A visszavágó

A hosszú és hideg tél végefelé be szoktunk iktatni valami kis utazást ami jobb kedvre derít és megkönnyíti a hátralévő várakozási időt a tavaszig. Idén úgy döntöttünk, hogy hazaugrunk Magyarországra, elsősorban a Papát meglátogatni. Az utazásra titokban készültünk és minden a terv szerint haladt. Leszámítva, hogy Adri beteg lett újból a múlt héten, 2 napot nem is volt iskolában, nekem meg a hangom ment el csütörtökre. Azért a pénteki hazautazás renben lezajlott és mindenkit sikerült meglepni Kanizsán és Egerszegen is. Az idő rövid volt, hétfőn már jöttünk is vissza. Alex mindkét repülőutat végigaludta az ölemben. Adri és én pedig igyekeztünk magunkat távol tartani, amennyire lehetséges volt, mindenkitől.