Hazautazás

 Így utólag belegondolva minden simán zajlott az első hazautunkon Alexal. Előtte hetekig az útlevél kérdése lebegett a fejünk felett, ami végül az otthoni telefonos megsürgetés és a konzulasszony hatékonyságán múlva, megoldódott. Hazafelé ideiglenes útlevelet kapott Alex, a rendeset meg sürgősségi eljárással elintézte a konzulasszony és otthon, Budapesten vehettük át.
 A hazafelé tartó repülőúton Alex a felszállás közben elaludt az ölemben, felébredve virgonckodott és csak akkor volt türelmetlen mikor a légiutaskísérők túl forróra melegítették meg az ebédjét és várnia kellett míg az kihült. Leszállás közben szopizott, észre se vette a szintkülönbségeket. Nem így Adri, aki náthás volt és alaposan fájt a füle a cukorkaszopogatás ellenére is.
 A magyarországi meleg, 25 fok, kissé furi volt nekünk, Bécsből a hazautat Alex végig izzadta, egyszer kellett megállni vele kicsit cicizni.
 A szombati, esküvős nap is nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát és nagyon jól viselkedett. Adri nagyon szép volt, Alex meg nagyon rendes fiú, hiszen a lagziban aludt este fél 10-től fél 1-ig, így én is bulizhattam. A tömeget, a sok új helyszínt, ágyakat és új élményeket is jól viselte.

Koszorúslányok

A templomban

 A hétfő hajnali 3 órás kelés mindnekit megvislet, Alex is nyüszisebb volt Bécsig, kicsit a repülőn is, de nagy gond nem volt vele csak fel kellett vele állni néha, hogy lássa mi is történik, hol is vagyunk. De megint elaludt most a leszállás alatt.