Szerdán, október 15-én reggel 4 óra 7 perckor ébredtem egy fájásra, ezt követően 10 percenként jöttek is úgy kb 9-ig, majd legyengültek, ritkultak. Szülésznő ismerősünk adott tippeket, hogy pihenjek, fürödjek, egyek nyugodtan, szóval a szerdai nap így telt el, kicsit izgulgatva itthon. Adri az iskolából nem jött haza, hanem a magyar barátaihoz ment és náluk is aludt, szóval miatta nem kellett aggódni, hogy mit csinál majd ha nekünk a kórházba kell menni.
Este 9 órától aztán visszatértek a 10 perces fájások, folyamatosan erősődtek is és gyakoribbá váltak. Éjfél után hívtam fel a kórházat, akkor kb 5 percenként jöttek a fájások, fekve, ülve már nem tudtam elviselni őket. Akkor még azt tanácsolták, hogy várjak kicsit itthon, amit aztán kb fél 2-ig meg is tettünk, de amikor már 2-3 percenként jöttek, akkor kocsiba ültünk és 2-re beértünk.
Egy szülésznő és egy nővér vett minket a gondjaiba, pontosabban még egy gyakornok szülésznő is. Mindenki kedves és segítőkész volt, kaptunk egy szobát, apukával is törődtek, kínálgattak minket (még reggelit is kaptam úgy 7 óra felé) egyből nézték a fájásokat a CTG-vel és a baba szívhangjait is. Ja, se beöntés, se borotválás nem kell!
A magazatvíz 3 órakor elment, a fájások erősödtek, de Alex pulzusa csökkent a fájások alatt, így a fájásokat leállították és kaptunk egy kis pihenőidőt. Hajnali 5 óra felé kaptam fájáserősítőt újból és akkor már kértem epidurális érzéstelenítést is, mert a kéjgáz nem segített (semmi kedvem nem volt nevetni).
A helyzet sokat nem változott, annyit, hogy 7 órakor lecserélődött a személyzet, de talán még kedvesebb szülésznőt kaptunk, aki mindennel próbálkozott, maszást adott, különböző testhelyzeteket próbáltatott ki és bátorított.
Doktornő megvizsgált 8-kor és 9-kor, a tágulás max 7 cm-ig haladt, Alex és én is elfáradtunk, így 9 óra után a császár mellett döntöttünk végre.
A császárt a szomszéd műtőben végezték el, szintén 2 doktornő csinálta és még az altatóorvos is nő volt, kaptam spinális érzéstelenítést, Robi ott ült a fejemnél.
10 óra 5 perckor kezdődött a műtét és 10 óra 11 perckor Alex már fel is sírt, a szülésznő egyből odahozta a fejemhez és a mellkasomra rakta, majd Robival elvitték, Ő elvágta a köldökzsinort, lemérték, megtörölgették és egy kis paplanba bugyolálva megint rátették a mellkasomra, fejjel lefelé a cicire is. Az Apgar értéke 9 és 10-es volt (1 és 5 perces) és kiköpött Adrinak nézett ki csak kicsit ducibban, ami nem csoda hiszen Alex 4220 g-osan és 54 cm-esen született, míg Adri 3300 g-mal és 48 cm-rel.
A műtét után babástól és apukástól kb 1,5 órát töltöttünk az "őrzőben", a baba aludt a cicimen, mi is bóbiskoltunk, hiszen 30 órája voltunk "talpon". Ezután visszakerültünk a szülészetre, ahol megvendégeltek minket a kisbabánk érkezése örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése